Kezelések » csípő » csípőizületi betegségek kezelése

Pattanó csípő

A pattanó csípő jelenséget két képlet eltérése okozhatja. A külső pattanó csípő esetén állapot, amikor a tractus idiotibiarisnak nevezett erős kötőszövetes bőnye a combcsont nagy tomporán a csípő hajlításakor átugrik, ezáltal ott egy állandó gyulladásos állapotot tart fenn, és azon túl, hogy ez a kattanás rossz élményként jelenik meg a betegünk életében, ráadául még fájdalmas is.

A belső pattanó csípő esetén a m. iliopsoas nevű izom ina zökken a combcsonton a csípő hajlítása esetén.

Csípőprotézis beültetés

A csípőízületi artrózis egy degeneratív betegség. A degeneratív, porc pusztulásával járó betegségek fájdalmat, mozgásbeszűkülést, az ízület duzzanatát, ún. krepitációját okozhatják. Amennyiben ez a fájdalom oly mértékűvé fokozódik, mely a mindennapi életet lehetetlenné teszi, az életminőséget nagymértékben rontja, és nincsen más sebészi vagy nem sebészi lehetőség arra, hogy ezt a fájdalmat csillapítsuk, nincs más érdemi megoldás a kezünkben, mint a beteg ízületi részek eltávolítása, és egy műízülettel – protézissel – való helyettesítése.

A megfelelő javallat mellett beültetett protézisek a műtét utáni életminőség nagymértékű javulását eredményezik, de bizonyos megkötésekkel járnak az életvitelt illetően.

Tudni kell, hogy ezek a protézisek kopó, mozgó alkatrészeket tartalmaznak, melyek idővel elkopnak, és ezek a kopási termékek a műízületi üregben maradva előbb-utóbb akár gyulladáshoz, csontfelszívódáshoz vezethetnek.

Manapság kb. 15 év ezeknek a csípőprotéziseknek az élettartama. Ezt követően egy újabb műtét során ezeket az elkopott alkatrészeket ki kell cserélni. Természetesen a kopás mértéke függ a napi aktivitástól és a testsúlytól is, tehát nagy általánosságban elmondható, hogy a fiatalabb, nehezebb betegeknek hamarabb elkopik a térdprotézise és várhatólag ettől a 15 évtől rövidebb idő alatt lehet szükség a csípőprotézis cseréjére.

Csípőprotézis

A végtagi degeneratív ízületi betegségek közül a csípőízület artrózisa (coxarthrosis)  gyakorisági sorrendben a kéz kisízületei és a térd artrózisa után következik. Gyakoribb nőknél, az életkorral is nő az előfordulási gyakoriság. A klinikai tünetek az enyhe  fájdalomtól és mérsékelt mozgásbeszűküléstől a beteg munkaképtelenné válásáig terjedhetnek. A beteg életminősége jelentősen romlik, önálló életvitele nehezítetté, esetleg lehetetlenné válik. A kialakult betegség kezelése során leggyakrabban ízületpótlást alkalmazunk.

A modern cementezett csípőízületi endoprotézis megalkotójának John Charnleyt tartják, aki a Wrightington Kórházban tevékenykedett, Nagy-Britanniában. Charnley protézise három részből állt:

– nemesacél egyrészes szár és a fej;
– polietilén (eredetileg teflon) vápa;
– PMMA (polimetil-metakrilát) csontcement, amely a fenti alkotórészeket rögzíti a csonthoz.

A teflon vápa hamar, egy-két éven belül tönkrement, ez új anyag keresésére késztette a kutatókat. A megoldást a polietilén hozta. Manapság már az ultranagy molekulatömegű polietilénből (UHMWPE) készülnek az ízületi vápák és az élettartamuk is sokszorosa a korai modellekének.

Charnley viszonylag kis méretű protézisfejet (22,2 mm)) választott, mivel úgy gondolta hogy így kisebb lesz a súrlódás, és így később használódik el a polietilén vápa. Sajnos, a kisebb fej könnyebben is ficamodott. Más tervezők, pl. Müller nagyobb fejet javasoltak. A stabilitás javult, de a vápa kopása és ezt követő lazulásos események gyakoribbá váltak.

A komponenseket polimetil-metakrilát (PMMA) csontcement „ragasztja” a csontokhoz. A mai napig is így épülnek fel alapvetően a cementezett csípőízületi rendszerek, Charnley munkássága jelenti az alapját az összes modern csípőízületi implantátumnak.

Később a hetvenes években indult meg a cement nélküli protézisek konstrukciója, melyek a mai napokban már szintén széles körben elterjedtek.Az utóbbi időkben a csípőízületi pótlás az ortopédia egyik leggyakoribb beavatkozásává vált, világszerte körülbelül egymillió beültetést végeznek évente. A protézis a munkaképtelen vagy ágyhoz kötött betegek számára évekre, évtizedekre biztosít panaszmentes járást, csípőmozgást.

Javallatok

A csípőprotézis leggyakrabban az artrózis okozta fájdalom kezelésére. A további indikációk közé tartozik a reumatoid arthritis, az avaszkuláris combfejelhalás, a traumák okozta csípőízületi fájdalom, bizonyos csípő környéki törések, jóindulatú és rosszindulatú csontdaganatok. Az eljárás célja a fájdalomcsillapítás és csípőfunkció javítása. Ma a protézis beültetése akkor elfogadott, ha az egyéb terápiás lehetőségek, mint például a fizioterápiás kezelés, a fájdalomcsillapítók szedése kimerültek.

A csípőízületi protézisek felépítése

A vápa

Vápának nevezzük azt a komponenst, amely a csípőcsontba kerül beültetésre. Porctalanítás és a csont előkészítése után rögzíthetjük cementtel, vagy cementnélküli rögzítési technikával. Néhány vápacsésze egy darabból épül fel, míg mások modulárisak. Az egy darabból felépülő (monoblokk) vápa polietilénből vagy fémből készül, az ízületi felület a belső felületükön található. A monoblokk polietilén vápát cementtel rögzíthetjük, míg a fém vápacsészék speciális megmunkálásuk révén alkalmasak cementnélküli rögzülésre is. A moduláris vápa két darabból áll, egy fém vápacsészéből és egy betétből. A fémből vápa külső részét egy porózus bevonattal látják el, miközben a belsejében tartalmaz egy zárómechanizmust amely befogadja és rögzíti a betétet. A vápa külső felületének porózus kialakítása utánozza a szivacsos csont felszínét és alkalmas arra, hogy a csont belenőjön az így megmunkált felületbe.

A szár

A femorális komponens a combcsontba illeszkedik. A beteg csont eltávolítása után a combcsontot előkészítjük a szár befogadására. Kétféle rögzítési mód lehetséges: cementes és cement nélküli. A szárak többféle anyagból készülhetnek (titán, kobalt króm és rozsdamentes acél), és lehetnek monoblokk vagy moduláris felépítésűek. A moduláris száraknál különállóan változtatható a nyakhosszúság és / vagy a fej. Ez lehetővé teszi a variabilitást a szárhossz, az offset és a nyak hosszúsága tekintetében.

A protézis fej

A fej fémből vagy kerámiából készülhet. A fém fejek kemény kobalt króm ötvözetből készülnek. A kerámia fejek simábbak, mint a csiszolt fém fejek, alacsonyabb súrlódási együtthatóval, és elméletileg kevésbé koptatják a polietilén betétet, ám törékenyek és n műtét során is nagyobb odafigyelést igényelnek, valamint a nyak megmunkálása során is nagyobb pontosságot igényelnek.