Kezelések » gyógyszeres kezelés

A felnőtt lakosság mozgásszervi panaszainak leggyakoribb oka a tünetekkel járó arthrosis, mely főként a térd és a csípő betegsége. A fejlett országokban jelentős egészségkárosító tényező, kezelésére léteznek műtétes és nem műtétes lehetőségek.

Gyógyszeres fájdalomcsillapítás

Fájdalomcsillapítók, nem szteroid gyulladáscsökkentők és a ciklooxigenáz-2 (COX-2) gátlói

A fájdalomcsifecskendo_ffllapítókat és a nem szteroid gyulladáscsökkentőket kiterjedten alkalmazzuk arthrosis kezelésére. A paracetamol biztonságos de fájdalomcsillapító hatása gyakran elégtelen. A nem szteroid gyulladásgátlók hatásosak a fájdalom csökkentésében és a funkció javításában is de gyakoribbak a mellékhatásaik.

A nem szteroid gyulladásgátlók a ciklooxigenáz (COX) nevű enzimet gátolják ezáltal megakadályozzák az arachidonsav prosztaglandinná történő átalakulását és végső soron így beavatkozva a gyulladásos folyamatok kifejlődésébe fejtik ki gyulladáscsökkentő – és végső soron fájdalomcsillapító hatásukat.

A ciklooxigenáznak két formája létezik:
– a COX-1 főként a gyomorban található és nyálkahártyavédő anyagokat termel;
– a COX-2 elsősorban a gyulladásos folyamatban kap szerepet, ízületi fájdalmat, duzzanatot és merevséget vált ki.

Ismert tény, hogy a gyomor és nyombélfekély kialakulását a mindkét fajta COX enzimet gátló nem szteroid gyulladáscsökkentők szedésével kapcsolatba lehet hozni. Megfelelő gyomorvédelem esetén a fekély kialakulásának kockázata csökkenthető, de a nem szteroid gyulladáscsökkentők alkalmazását félévenként érdemes felülvizsgálni.

Kifejlesztettek olyan új gyógyszereket is, amelyek a COX-2 specifikus gátlói. Bár az ezekről közölt adatok még szegényesek, az elvégzett vizsgálatok a nem szteroid  gyulladáscsökkentő gyógyszerekhez hasonló hatásosságról számolnak be az arthrosis kezelésében, felső gastrointestinalis panaszok kifejlődése nélkül.

A szteroid típusú gyulladáscsökkentők
Az ízületekbe adott kortikoszteroidokat, mely szteroid gyulladáscsökkentők, elterjedten alkalmazzák a térdarthrosis kezelésében, különösen olyan betegeknél, akiknél komolyabb folyadékgyülem vagy aktív gyulladás egyéb jele látható és a nem szteroid gyulladásgátlók hatástalanok.

Az ízületekbe adott kortikoszteroidok megfontolt alkalmazása elfogadott a térdarthrosis kezelésében, de mivel mivel mellékhatásai komolyabbak (csontritkulás súlyosbodása, cukorháztartás zavarok, vérnyomásingadozások) nem szabad nyakló nélkül alkalmazni.

Gyógyszeres porcvédelem

Porcvédő szerek

Az ízületek terhelői felszíneit üvegporc borítja, melyet porcsejtek és sejtközötti állomány alkot. Rugalmas, ellenálló szövet, ám regenerációra gyakorlatilag képtelen. A tünetekkel járó arthrosis kifejlődése során az első lelet az ízületi porc károsodása melyek kezelése összetett feladat.

A betegség előrehaladtával a porcszövet veszít víztartalmából, rugalmasságából, a sejtközötti állományt alkotó fehérjék és poliszaharidok mennyisége lecsökken, majd idővel a porc teljesen elpusztul.

A gyógyszeres porcvédelem a betegség korai szakaszában önmagában, előrehaladott porckárosodás esetén a térdízület tükrözése során történő „kitakarítás” kiegészítéseként hatékony. A kezelés során a porc sejtközötti állományának alkotórészei tudjuk pótolni, általában háromféle molekulát: a kondroitin szulfátot, a glukózamin szulfátot és a hialuronsavat.

A glukózamin-szulfát és a chondroitin-szulfát szájon át bevihetők a szervezetbe, jó hatásúak a porckopás tüneteinek kezelésében, fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő hatásuk is van. A hialuronsav az ízületi folyadékban természetes körülmények között megtalálható poliszaharid, ahol az erőhatások elnyelésében és a síkosításban játszik szerepet. Arthrosisban csökken a hialuronsav koncentrációja is, ami az ízületi folyadék alacsonyabb viszkozitásához és a porc nagyobb megterheléséhez vezet.

A hialuronok több készítménye kapható az arthrosis kezelésére, a fő különbség közöttük molekulasúlyukban és adagolásuk módjában van. A hialuronsav injekcióknak jó fájdalomcsillapító hatásuk is van hasonlóan a kortikoszteroid injekciókéhoz hatásával, de a hatásuk időtartama hosszabb.

Általánosságban elmondható, hogy a nagy molekulatömegű készítmények jobb hatásúak mint a kisebb molekulatömegűek és tovább is fejtik ki a hatásukat.